El kell engedni...
Nem vagyok túl jó az elengedésben, pedig a változásban meg hiszek...
Nem vagyok túl jó az elengedésben, pedig a változásban meg hiszek...
Furán alakult a tegnapi nap, egyrészt másnaposan ébredtem - ez inkább ritka mint fura :) -, másrészt semmilyen szerelmes, nyavalygó üzenetet nem írtam egy lánynak se. Na ez szokatlan :)
Többes számban érdemes használni a fiammal, hiszen abban az évben amikor született volt a balesetem, így a mi apa-fia kapcsolatunkban ennek a párhuzama része az életünknek
Normál esetben csak egy kritikát kellene írnom az Őrült Nők Ketrecéről, de egyrészt nem vagyok színi kritikus másrészt máshogy alakult az egész nap. Nem lehet nem látni az én helyzetem és a meleg társadalom elfogadása közötti párhuzamot.
Két perc hosszúságát állítólag az dönti el, hogy a WC ajtó melyik oldalán vagy. Valahogy hasonlóan érzek az elmúlt 1 évemmel kapcsolatban. Az ajtó egyik oldalán eltelt mint a villám, de más szempontból rengeteg élmény anyag sűrűsödött ebbe az egy évbe.
Sokminden mintát kaptam a szüleimtől, ennek nagy része olyan, amit nem akartam továbbvinni. Az egyik ilyen, hogy 7 és 11 éves korom között kb ötször költöztünk. Tapolca-Budapest-Tapolca-Budapest-Érd...
Aki ott sem volt, de már lelépett
Bankrablós sorozatot szerettem volna nézni, de belekavarodtam a címekbe és a torrentfájlokba :) Ez a film bakancslistás volt szembejött, gondoltam miért ne?
2 éve ment el anyám, onnantól kezdve - exanyósom szavaival - nem vagyok gyerek, hisz gyereknapon senki nem köszönt fel...
Ültem tegnap este 10 kor az utolsó Keszthelyre menő vonaton, ami Agárdra vitt. Ez is régi vonat volt, ennek volt liftje, konnektora nem, így egy utolsó üzenet az ápolónak, és annak aki tartotta bennem a lelket és off.