Blognapló, minden ami én

Nem sokan ismerik ezt az selmeci nótát, de már csak apám iránti tiszteletből is ezzel kezdem, most, hogy 44 évesen kezemben (a földön) életem első diplomája. Úgy vettem át, ahogy megszereztem, küzdöttem az állapotommal, emiatt segítségeket kértem, és ha tehettem jó csajokkal kávéztam, vagy beszélgettem.

Kedden Tapolcán voltam, ezer év után és kíváncsi voltam rángat e elő és, ha igen milyen csontvázakat a szekrényből...

Az elmúlt napokban hetekben többször szembejöttek ilyen kérdések. Elégedett vagyok e? Jól érzem e magam a bőrömbe? Mit kérnék az aranyhaltól?

Tegnap egy napba sűrítve megvolt minden, ami szép keretbe foglalta ezt az idióta nyarat és Pandémia őrületet..

Szombat napközben belázasodtam, vasárnap délutánra megint. A reggelek okék, ma már csak hőemelkedésem van. Nem tudom éltél e bénával, vagy tervezel e. Én alsó hangon tudok 3 indokot, amitől lázas lehetek, minden egyéb tünet nélkül.

Avagy természet ősanyánk ócska kurva...

Szerintem már mindent leírtam az évforduló érzéseiről. Mégis minden évben, ahogy belépek (Laci itt röhög) a júliusba mindig újra indul verkli.

Talán mindenki számára ismert 1920 június 4.-én az elvesztett I. Világháború után darabolták fel Magyarországot.

No nem a fejemről - ott nem volt - hanem a napirendről. Ahogy gondolom mindenkinek nekem is vegyesek az érzéseim a Pandémiával szemben.