Wilson és a sors
Napok óta kínlódok egy blogbejegyéssel, nehéz írni mégis a fejemben van. Úgy gondolom, ha "akart" volna már itt lenne...
Ma kikapcsolós beszélgetős napot töltöttem a kertemben (még mindig nem Zen :) ), ás sok egyéb mellett, a sors és az életem kapcsolódása is téma volt. Meg persze kentaurok, egyszarvú, és terápia :)
Az én Wilsonom :)
Mikor ide költöztem örököltem egy 50 centis vonalzót, ami hivatott volt villanyt felkapcsolni, dolgokat felvenni stb.
Aztán jött Wilson 2.0 egy kézhosszabbító csomóval több lehetőséggel, majd megjött a sors, történetesen Károlyi Laci két gyönyörű gyereke személyében :-) Akik addig játszottak vele míg eltörték és édesen egy magas polcra tették :D
És milyen hálás vagyok! 3.0 újabb szint, kb törhetetlen, és lassan mindent felveszek vele. A cigarettám szipkája és a mai nap gyümölcse egy leejtett papírlap felvétele volt!
Az hogy már mellette simán kenek kenyeret és készítek szendvicset szóra sem érdemes :)