Szerintem soha életemben ennyire fáradt nem voltam...

Ezerszer leírtam azért küzdök 17 éve, hogy amit csinálok, dolgozom, élek az ne a székkel legyen össze kapcsolható, hanem az "minőség" legyen, a velem dolgozó munkatársaknak, barátaimnak, az ügyfeleimnek a mindenkori páromnak.

Nem tudom ezt érthetőbbé tenni talán értitek :)

Fotógaléria

Masters power más szemmel 

Laci szerint minden ismerősöm tudja mi az az EMT, de azért címszavakban:

Egy 35 feletti európai Crossfit verseny, novembertől nevezhető, a kb 1000 emberből a februári online kvalifikáció után 350-en jutnak be. 90%-uk külföldi. Májusig a munkám is nagyrészt online, egy kvali videózás és a helyszín stb előzetes tárgyalásait leszámítva.

Május már őrület, érkeznek csomagok, ajándék, póló stb, tovább küldeni, beszállítókkal tárgyalni, helyszín bejárás. A rendezvény minden anyagi terhe és öröme egyedül az enyém ennek a súlya is. A konkrét versenymunkákban (bíráskodás, eszköztelepítés, segítők) évek óta Szántó Sándorral dolgozom, így maximum 3 munkakör marad rám :)

Először rendeztem úgy, hogy egyedül élek, brutáls, mindennap más tett ágyba, hol itt aludva, hol ott. Rengeteg dolog, amit én csinálok, jegyáruláa, adminisztráció, merchandising shop, regisztráció úgy megy "egyedül", hogy folyamatosan segítséget kérek, hol ettől, hol attól. MINDEN évben rájövök mennyi rendes ember van a környezetemben, és mndig csatlakoznak hozzájuk :)

Azt hiszem a külföldi versenyzők leszarják a széket, én vagyok az EMT tulaja, arca ennek megfelelően én kapom a pozitív és némi negatív érzések fő csomagját. Soha nem dolgoztam úgy, hogy valami ennyire töltsön és kizsigereljen egyszerre, rengeteg dolog történt, de azt ígértem roki szemmel nézem. 

Vasárnap 3-szor áztam szarrá a motoron, a második reggel a Déli pályaudvarnál volt, és az esőben a motor nem vitt fel az Alkotás utcán, két spanyol versenyző "talált" rám, és minden kérdés nélkül egyszerűen feltoltak. Ugyanez nap este ölemben egy kávéfőzővel vonatoztam haza, a kalauznő épphogy haza nem tolt, annyira segíteni akart, kalap le.

Tegnap zártam le a nagyját a MOMban, úgy értem fel, hogy kettőkor ittam és négykor ettem először, délelőtt beiktattam egy szék mellé ülést is, kezdő gyógytornász na.. 

Hazafele a vonaton rámmosolygott egy hölgy annyira jól esett majdnem elsírtam magam, a kedvencemn mégis a mellém zöttyenő srác volt.

"Ideülhetek? Az ember, ha már végigdolgozza a napját legalább leülhessen kicsit. Nem gondolod?"

Mondtam de... és már a következőn agyalok, köszi hogy elolvastad.