Minden kocka a helyén

Úgy emlékszem diákként először látva nem tetszett a Forrest Gump azóta milliószor láttam imádom, tökéletes a mondanivaló, a kritika a társadalom felé, hogy a szereplők teljes életútját végigkövetjük, egyszerűen minden. 

Az elején általában elnevetgélek rajta, a diploma szerzésen már inkább kínomban. Vietnám alatt elgondolkodom, majd jön újra Jenny, ahol kicsit meghatódom, majd onnantól, hogy Forrest megismerkedik a fiával váltakozó intenzitással végigkönnyezem az utolsó képkockáig.

Jenny és Dan hadnagy sztorija nagyon erős, ha valamennyire komolyan venném az Oscar díjat, értetlenkednék Gary Sinise, hogy nem nyerte meg.

Az apja által bántalmazott lány, aki folyamatosan bántalmazó kapcsolatokba és helyzetekbe kerül, az egyetlen támasza és menekülési pontja egy értelmi sérült barát, aki végül a fiának az apja.

Dan hadnagy családi sorsa generációk óta meghalni katonaként egy háborúban, nesze neked transzgenerációs sorsok, de Forrest kimenti a dzsungelből. Ki tudja a be nem teljesült végzetét vagy a lábai elvesztését nehezebb feldolgozni...,

Kurva jó, bármennyiszer!