Valami véget ér...
Megtévesztő cím ebben most semmi nagy lelki dráma nincs, egyszerűen véget ért a legtöbb évadot velem megélt sorozatom. Ennek megfelelően bár iszonyú giccses lett a vége, még meg is könnyeztem :)
A sorozatoknak van ez a típusa, amikor epizódonként más ügyben nyomoznak a szereplők, nekem a CSI és társai nem jött be. Emlékeim szerint a Numb3rs-el kezdtem, nagy szerelem volt a Castle, bár ez eléggé limonádé, de kiemelkedett nekem a Criminal Minds (Gyilkos elmék)
Hát ennek lett vége 15 évad, 324/324 epizód, és nem kell várnom többé...
Criminal Minds
A sorozat egy profilozó FBI egység munkáját követi, sorozatgyilkosokra specializálódtak.
Az első évad Gedeon-nal olyan polcra helyezte, amit elérni egyik későbbi szezon sem tudott elérni. Mindent elmond, hogy a Gedeon-t formáló színész azért távozott elmondása szerint, mert lelkileg megterhelte az a sok szörnyűség, amiről forgattak....
Sokszor gondolkodtam a világ beteg és történnek ilyenek, a készítők betegek és kitalálnak ilyeneket, én vagyok beteg, hogy nézem, vagy mindháromra igaz a válasz?
Nagyon jó háttér sztorit raktak minden főszereplő mögé, és profin lavíroztak a "sima" ügyek, a több részen átívelő történetek és a személyeket érintő epizódok között..
"Haltam" meg sztorikkal, izgultam értük, szeretteikért, tudtam épp gyűlölni az adott gonoszt....
De mindenek előtt, valamikor 2008-ban kezdtem el, hamar utolértem magam, és vártam mindig az újabb és újabb gyilkost.
Nem laposodtak el végig figyeltek, hogy a rész kezdő és végső idézete illeszkedjen az adott történethez és hozzájuk is, aki épp konferálta azt.
Egyszóval nagyon passzolt hozzám, meghatározó volt a sorozatjunkie-vé válásom során :)
Szóval JJ, Spence, Penelopé és a többiek, köszi!