Utolsó tánc
Felfoghatatlanul jó lett ez a Micheal Jordan sorozat. Szerintem bárki, aki szereti a sportot, vagy sporttal foglalkozik kötelező. Amennyiben vannak emlékei erről a Bullsról pláne kötelező.
Nekem két gondolatot hozott rögtön:
Én 98 óta szinte nem követem az NBA-t, egyszerűen nem tudott lázba hozni.
A másik a Féreg, azaz Rodman, nekem ő volt a kedvenc, miatta festettem be a hajam először, az ő önéletrajzi könyve az első sportolói könyvem, imádom...
JORDAN
Így csupa nagybetűvel, mindig tudtam, hogy ikon, intézmény volt, de hogy MEKKORA, arra nagyon jó ez a sorozat.
Írtam egy cikket a 3 sportot, egyetemes sportot meghatározó emberről régebben (olvasd el), de hihetetlen, hogy MJ, még a közösségi média és az internet berobbanása előtt érte el azt, amit.
És most nem feltétlenül a pályán mutatott teljesítménye a lényeg. 6 bajnoki cím, 5 szezon MVP, 6 rájátszás MVP, az egyéb rekordokat hagyjuk.
Én mindig nyerni akartam, a pályán is, edzőként pláne. Ez a megszállottság, ahogy győzni akar. Ahogy rászáll a saját játékostársaira, hogy nyomást viseljenek el. Ahogy jogos, vagy jogtalan módon kipécéz az ellenféltől valakit, aki ellen meg akarja mutatni. Ezek egyenként is győztes gének, de így együtt gyilkos kombó...
Az, ahogy az apjáról gondolkodik felemelő...
De az egyetemes sportra, kosárlabdára, szponzorációra gyakorolt hatása felfoghatatlan. Nem akarok spoilerezni és számokkal dobálózni. A Nike miatta létezik. Egy apróság, 85 ország közvetített NBA-t mikor ő bekerült, 215 mikor kiszállt...