Társkereső
Általában, ha valami miatt írok a blogomba az nem megfontolt, hanem, ami a szívemen a számon módon történik, Laci szerint ez meg is látszik :)
Ez a poszt ennek az ellenkezője, 2 napja jött velem szembe ez a történet, azóta sokat agyaltam rajta, és több ismerősömmel kibeszéltük.
Fatemate
Kezdjük a pro érvvel. Az oldal kigondolója a saját pénzét költi, amihez joga van, és ha csak két ember itt találja meg a boldogságát a másikban, ki vagyok én, hogy azt mondhassam ez rossz..
Nézzük a kontra érveket, vagy érzéseket. Fontos megjegyezni, csak gerincsérüt oldalról és azon belül csak a saját érzéseim felől tudóm ezt megközelíteni.
A magyar rehabilitációban, vannak szakterületek, amikben nem hiány van, hanem nem léteznek kb. Nincs szexológus, nincs ezzel kapcsolatban semmilyen érzékenyítés, ha kapcsolatban vagy épp a balesetednél nincs párterápia és sorolhatnánk.
Gyakorolni sokat
Fekszel a Rehabon az ágyban és magadban, vagy a hozzád hasonlóan teljesen tanácstalan szobatársaddal kattogtok, hogy működni fog, a párom meg tud engem kívánni "így", lesz párom, akinek kellek, boldoggá tudom tenni, én élvezni fogom? Igen jól látod az első kérdések zöme a szex körül mozog. Huszonévesek voltunk basszameg.
Sosem felejtem találkoztam egy régebb óta nyaki sérült sráccal és megkérdeztem mi a helyzet. Annyit válaszolt, gyakorolni kell. És igaza volt nagyon! Majd egy doki haverod kezedbe nyom egy kék pirulát, és a jótanácsok, ne piálj, ne zabálj és majd kiderül. HÁT SEMMI SE DERÜLT KI EGYBŐL.
Pontosan ennyire voltam, voltunk tapasztalatlanok a párkereséssel. Én házasságban éltem, így ez egy darabig nem érintett.
De pont a tájékozatlanság miatt tartom borzasztónak ezt a kezdeményezést.
"a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve"
A baleset utáni legnagyobb baj, hogy hospitalizálódunk, azaz egy idő után a Rehab a megnyugtató közeg, ahol otthon éreztük magunkat, mindenki béna, vagy természetes neki, hogy valaki az. Egy ilyen oldal, mint a Rehab Critical Mass - bocs kedves szervezők - hihetetlenül szegregál ráadásul önként és dalolva. Kell a recepthez egy szülőhöz visszaköltözés, nem dolgozás, vagy doki munkahely és kész vége, kör bezárult, és mi benne ülünk a közepén.
A valóság (nekem)
HIszen a való világ fájdalmas és sebet kapunk... Így van, de pont ott vár minden is, és hidd el ugyanolyan csalódások érik az épeket is. Mindenki, szeret, vágyakozik, csalódik stb. Nincs semmi, de semmi különbség. 5 éve az akkori valakim rádöbbentett, hogy semmivel sem vagyok "alsóbbrendűbb" másnál, "nincsenek mások". És az elmúlt idő azóta megtanított mennyire igaza volt a srácnak, gyakorolni és beszélni róla a partnerrel. Majd a különböző szakítások és a covid elhozta az életembe az online társkeresés világát is.
Az ötletgazda kedvcsinálója az AIDS-es emberek párkeresője teljesen logikus, hisz senki nem akar fertőzést kapni vagy továbbadni. De nyaki gerincsérülést senki nem kap el cseppfertőződés útján. És szerinte a sérültek nincsenek jelen az online társkereső oldalon, pedig de. Pont, mint a kopaszok, túlsúlyosok, kisgyermekesek, tetováltak, romák vagy zsidók. Érzed ebből a felsorolásból mennyire gáz lenne bármelyik "csoportot" külön mederbe terelni?
És hogy gond-e hogy bénaként vagyok fenn ezeken az oldalakon? Nekem nem, az elmúlt másfél év tapasztalata alapján a velem randiig jutó lányoknak sem volt gond. Talán egyiküket mondanám, hogy élőben a szék volt neki sok. Amiből nem lett semmi, vagy, ami kapcsolat lett és vége lett az az emberi tulajdonságaink miatt alakult úgy semmi másért.
Nem tudom létezik e konklúzió, és van e eleje és vége, vagy hasznos mondanivalója annak, amit írtam. 19 éve azzal és azért küzdök, hogy a való világ minden szegmensében teljes életet éljek, úgy hogy a kötöttségeimmel, bár tisztában vagyok, de igyekszem a határaim feszegetve tudomást sem venni róluk. Ezért nekem egy társkereső fogtiknak ugyanolyan hidegrázás, mint a külön vagon a vonaton. De ez csak egy vélemény, köszönöm, hogy megtisztelted és elolvastad.