A svájci óra

Ahogy Butch életében fontos az arany óra a Ponyvaregényben, tudod a kenguru baba farkán, úgy nekem a végső lökést nagyapámtól örökölt svájci órának megjavítása és átvétele adta.

Terveztem, hogy nem egyedül megyek, volt, hogy várnak rám, mégis így lett jó volt így!

Pandémiával kezdődött ápoló hiány miatt Érden aludtam, és az itthoni lefekvés is káosz volt. A vonat persze marha vagon, motort le kell venni, éljen.

Negyedik általános végén költöztünk el, azóta egy dolog nem változott bárhonnan érek a Káli medencébe, majd azon belül Tapolcára, tudom OTTHON vagyok!

Két életszakaszom köt oda ez a 0-10 kis túlzással sehol nem éltem egyfolytában ennyit, valamint olyan 16-tól míg nem lettem nős ez volt a mentsvár, elmenekülni nőktől, alkoholtól, világtól.

És ott volt nagyapám az egyetlen rokonom, aki mindig csak jót tett nekem..

Rengeteg dolgot megbocsátottam már szüleimnek, hogy rángattak városról városra, hogy magamra hagytak terhekkel 12-14 évesen, hiába éltem anyámmal, az alkoholizmusukat, de ezt kurva nehéz...

Sok barátom lokálpatrióta, Szeged, Veszprém, Óbuda stb, én nem tartozom sehova.. Tapolca, Budapest, Érd, Pécs, Szeged, Szentes, újra Pécs, Agárd végül jelenleg Gárdony. Szerettem itt jó volt ott mégis a gyökereim elvágták.

Persze ez egy kis falu, és az, hogy milyen ember lettem, abban pont ez a rengeteg hely élmény játszott szerepet, ezt nem tudom.

Nem kellett gps tudta a motor az utat, lakások, iskolák, Malom tó és megannyi keserédes emlék!

Persze a meleg, a forró pizza, meg minden sok lett így rosszul lettem.

Először a kávézó teraszán vizes borogatva próbáltam túlélni, majd az állomáson meggyőzni őket, 2 órával előbb indulnék. Sokat szidom a MÁV-ot, de a jegyeladó, a masiniszta a jegyvizsgáló mind azért dolgoztak, hogy sikerüljön. Kalap le, azért is mert 1 liter vizet locsoltam a fejemre is, hogy feljussak.

Zárszóként én imádom ezt a szutyok kis várost, úgy ahogy van. A régen is számottevő kisebbség a látottak alapján nem csökkent sőt. De biztos leszek még itt, nyilván nem hetente. :)

Ami a csontvázakat illeti mindenkinek így vagy úgy szerintem szembe kell nézni, fel kell dolgozni a múltját. Azt gondolom elég jól állok, legalább is biztos nem álltam még ilyen jól.

Mindenesetre az utcákon motorozva, emlékekkel hadakozva a pszichológiában ismert "elég jó szülő" fogalmat kellett mantrázgatnom magamban egy párszor...

Ahogy a házunkkal szemben lévő bácsi megfogalmazta:

"A maga apja volt mérnök a szigetelőanyag gyárban ugye? Mézes Urat mindenki ismerte..."