Hegyek és völgyek

Végül úgy alakult hogy Tamarával mentem elég rég ismerjük egymást ahhoz, hogy tudtam mindenképp jól fogjuk érezni magunkat mondjuk hogy ennyire próbára tesz minket Párizs azt azért nem gondoltam :-). Négy éjszakára mentünk hogy legyen városnézés a Garros előtt. Hát a városnézéssel nem volt baj alapvetően a tenisszel sem, de Párizzsal annál inkább.

Hogy gyorsan túl leszünk a nehezén, ebben a városba nem lehet tömegközlekedni. Elsőre azt mondanám hogy szék nélkül sem, de székkel gyakorlatilag egyáltalán nem. A metró nem akadálymentes a villamos három napon keresztül próbáltuk sosem ment annyi hosszt amennyire számítottunk, a buszok pedig horribilis időket késnek nem beszélve a taxisokról, akik nem is elérhetőek és nem is segítőkészek. Azt pedig hogy mennyire nem akar, vagy nem tud angolul beszélni senki azt inkább engedjük el...

Mindkét tenisz eltöltött nap után úgy alakult hogy tömegközlekedés nem lévén gyalog próbáltunk haza menni, mindkétszer egy feka srác autójában kötöttünk ki másodjára kettő feka srác autójába :-) ebből főleg az első volt szürreális. Hiszen hajnal egykor amikor kiszállt a kocsiból egy felüljáró alatt, hogy drogot vegyen azért még izgulhatunk is volna hogy egyáltalán visszatalál az autóba. De visszatalált sőt miután kivett a kocsiból meg is kínált :-)

És akkor a pozitívumok, hiszen egy hullámvasút volt az út és rengeteg pozitívum is volt. Vasárnap volt időnk várost nézni. A Louvre monumentális és nagy élmény volt, ugyan ez igaz az Eiffel toronyra is, a Szajna parton sétálni, karikatúrát készíttetni magunkról, vagy ebédelni csodás élmény volt.

A Roland Garrostól mindent megkaptam, amire vágytam, láthattam élőben Rafát és Nolét, szurkolhattunk Marcinak, megsirattam Tsongát, igazán csak Medvedev miatt van némi hiányérzet, de tudtam, hogy mindenkit nem láthatok. Tamara még sosem látott teniszt, ugyan nem aggódtam nagyon de tök jó volt hogy mennyire élvezte ő is, hát én pedig miután a tv előtt is, élőben is bármennyit tudnék ülni tenisz mérkőzéseken szerintem, pont jó volt menni pályákról pályákra. Gyönyörű az egész Garros helyszín, nyilván irgalmatlanul drága, dehát ez mondjuk azért meglepetésként nem ért :-) szalmakalapot meg így is úgyis kellett venni :-)

Az elmúlt fél évben 3 városban is jártam, itt éreztem egyedül azt, hogy egyáltalán nem szívesen élnék. Közben természetesen egyáltalán nem bántam, bántuk meg, hogy kinn voltunk.

A kártya egyenlegemre azért nem mertem azóta sem megnézni, mocskos drága ország...