A Kis különbségek 

Maradva a Ponyvaregény idézeteknél, csak egy kicsit más, de mivel minden kicsit más, így az egész sokkal jobbnak tűnik. No és persze jó drágának.. :)

Eindhovenben találkoztunk Ritával, 4 éve ismerjük egymást, tudtuk, hogy jól érezzük magunkat együtt, de igazán fasza 4 napvolt, pedig a macskakövek száma végtelen :) De a barátság próbánk jól vizsgázott.

Nagyon akadálymentes ez az ország, nem tudom, hány hídon mentünk át az 1231-ből, de egyre nem tudtunk csak felmenni, no meg az Erotika múzeum nem az, de ezt belesve nem bántuk.

Két kaland azért akadt. A vonat a két város között ugyan csak 1 lépcső és mindenhol van rámpa mégis kínlódás, ha nem rendeled meg. 1 órával előtte elég, és 7-8 percenként van vonat (hahó MÁV), de mivel nem jöttünk rá hogy kell így hol veszekedtünk alkalmazottakkal, hol megkértünk valakit, hogy segítsen.

Az egyik fénypont a feka srác a Cannabis múzeumban volt, aki nem hogy természetesnek vette, hogy felvisznek a piszok meredek lépcsőn, de kis híján megsértődött, hogy mind a 3 emeletre nem megyek fel.

És természetesen volt egy másik teljesen rokibarát marihuána múzeum is, ahol a poszterekből random választva találtam volna olyan képet, amit szívesebben néznék a falamon mint bármelyik Van Gogh replika. Nem tehetek róla alig van olyan képe, ami minimálisan is tetszene.

A kocsmák nagyon jók, bár ezzel sehol sem szoktam bajban lenni még is megdöbbentő milyen választék van egyes helyeken, 100+ féle sör és 150+ féle whiskey például egy helyen...

Ezeknek a mocskoknak 25 perces villamos útra homokos tengerpartjuk van, nyilván japán étteremmel és roki wc-vel :)

Természetesen voltunk Coffee Shopban, bár néha itthon is  élek ezzel - a jaj nem mondjuk ki ez mi -, de óriási rajongója nem vagyok. Ennek ellenére, vagy emiatt kifejezetten jól esett, és aminek nem hittem, hogy van jelentősége mégis volt. Igenis számít, hogy legális, egyszerűen jó érzés bemenni a pult felett és nem az alól venni!

Mivel utazótársam vegán főleg énis ilyen éttermekben ettem, bár utolsó nap csak megettem egy steaket (steaket ittbis ehetsz apafej), az indokát nem tudom, de az egy négyzetméterre eső argentin steakhouse-ok száma döbbenetesen magas. :)

Sokszor, ha egy Budapestnél szabadabbnak tűnő, uram bocsá liberálisabbnak mondott városban vagyok automatikusan jobban érzem magam. Egyszerűen annyi az extravagáns egyedi ember, hogy egy tetovált, szakállas roki csávóban semmi figyelemfelkeltő nincs. És ugyan tudom kezelni itthon az emberek hülye reakcióját, azt nem mondanám, hogy bánom ha nincs.

Egy valamivel nem tudtam mit kezdeni. A vöröslámpás negyed kirakatban álló és unottan telefont nyomkodó lányaival. Kifejezetten csinosak, szexi fehérnemű még is semmi, de semmi pozitív érzés se járt át...

Viszont nem vettünk sajtot és elfelejtetünk épületek fotózni, nem beszélve egy rendes szelfiról, szóval visszamegyünk :) De előbb Párizs4