Nem vagyok a magam ura
Filmajánlóim két csoportra oszthatóak, az egyik az új impulzusok, a másik pedig a visszatérő élményeim. A Veszedelmes Viszonyok nyilván a második kategória :)
Amikor először láttam, a filmben szereplő Uma Thurman, Keanu Reeves párossal lehettem egyidős, aztán azóta eltelt 20 év kb. Két dolog biztos belőle nekem, az hogy egy nő mennyire vonzó teljesen lényegtelen a kora, a másik - bár ezt inkább a másik nem tudná megerősíteni - egy férfi vonzerejében a kinézete nem túl releváns!
Kosztüm, szerelem...
És intrika, féltékenység. Ma néztem meg megint, nagyon bírom Valmont és Merteuil játszmáját, szerintem Glenn Clse és John Malkovich is egyaránt élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Az egész film amúgy is olyan, mint egy színdarab, nem véletlen hiszen egy dráma az alapja.
Bármennyiszer látom ugyanúgy élvezem a hódításait, a szerelmét és azt, hogy nem tud meglenni álmai asszonya nélkül Vicomte.
És ugyanilyen jó a nő története, aki addig irányít mindenkit, míg nem teljesen ki nem csúszik kezéből minden.
Mai fejjel a két fiatal "megrontása" teljesen más érzéseket szül, mint 20 éve értelemszerűen, persze Keanu Reeves cuki, Michelle Pfeiffer meg gyönyörű!
Nagyon szerettem volna vagy ebben a kosztümős korban, vagy az 1930-as években élni, persze nagyon nem mindegy milyen társadami rangban. :) Egyébként is ki tudja lehet már éltem, ha hiszek a reinkarnációban...
Ma két információval gazdagodtam, egyrészt az alapul szolgáló könyv a korában tiltott olvasmány volt, másrészt ezt Pesten játszák, remélem nem játszották!