Azok a kilométerek

Elmosolyodtam... Nem volt benne a részéről szerintem semmi irigység. Meg amúgy is, hogy a mondás mondja:

"Inkább száz irigyem legyen, mint egy szánóm"

De azért el is gondolkodatott. Az életem 45 éve elég komoly hullámvasút ennek megfelelően, hála Istennek vannak benne csúcspontok. Ilyen a mostani is. Rég éreztem magam ilyen jól, szeretnek és merek én is szeretni, jó a munkám, rendben van a fiam, egyszóval minden oké. És igen nyaraltunk is egy hétvégét, én 5 év után jártam külföldön újra.

De - mert persze mindig van de - ebben nagyon sok kilométer benne van. És nem is mennék vissza a gyerekkorom, vagy a balesetem okozta traumákra, bőven elég végig gondolnom mondjuk az elmúlt 4 évem melózását, a munkám, a magánéletem és főleg a magammal való viszonyom rendbe tételét.

De igen azért persze be is jött az élet. 

És akkor egy gyors úti napló

Madrid gyönyörű, azt olvastam az utazás előtt, hogy Barcelona és Valencia sokkal szebb, ha ez igaz oda is ki akarok menni...

Az egész város hangulatát nagyon élveztem. Ebből is kiemelkedik a Malasaña negyed, ahol a képek nagy része készült, ez a rengeteg falfirkával, graffitivel teli sikátor, piszok jó.

Elképesztő sok vendéglátó hely van, ls nagyon sokszor meglepődtünk, hogy mennyivel olcsóbb a magyar áraknál. Apróság, de nagyon bírtam, hogy nem méricskélik a bort, hanem az asztalnál töltik a pohárba.

Motor nélkül mentem, ami nem könnyített Mona helyzetén, rengeteg emelkedő van :)

Viszont akadálymentesítésben (is) sokkal előttünk járnak sajnos. Gyakorlatilag a teljes metróhálózat használható székkel, ez 8-10 vonalat jelent, és teljesen egyértelmű, hogy melyik megálló jó melyik nem. Az utcai WC-k mindegyike rokibarát szintén. Nagyon sok régi építésű magasföldszintes ház - ilyen volt a szállásunk is - van rámpával akadálymentesítve. De a környezet is sokkal elfogadóbb, nem nagyon rémlik, hogy bárki megbámult volna minket, pedig itthon - Szegeden és Pesten is - bőven van erre példa...

Egyszóval fasza! Nekünk bejött Madrid, menjetek Ti is!