Mindnyájan jártunk egyszer az Akadémián...
Nem sokan ismerik ezt az selmeci nótát, de már csak apám iránti tiszteletből is ezzel kezdem, most, hogy 44 évesen kezemben (a földön) életem első diplomája. Úgy vettem át, ahogy megszereztem, küzdöttem az állapotommal, emiatt segítségeket kértem, és ha tehettem jó csajokkal kávéztam, vagy beszélgettem.
8 éve diplomáztam, nem tettem hozzá nyelvvizsgát, aki ismeri az angol tudásomat furcsállhatja (magam) is, hogy írásban megvan, de a szóbeli nincs :)
TF Te csodás
Mindegy is, mivel élhettem a vírus számomra eddig egyetlen előnyös dologgal, átvehettem nyelvvizsga bizonyítvány nélkül.
Az a 3 év, 2009-2012 mikor oda jártam és Sportszervező lettem életem egyik legjobb időszaka. Ott kezdtem el feszegetni a határait mire vagyok képes ebben az állapotban egyedül, és megtanultam segítségeket kérni. Aludtam a bátyámnál és az OORI-ba (köszönöm Főorvos Úr), megtanultam egyedül katéterezni, vizsgáztam, ÉLTEM, edzettem a rögbi csapatom. Találkoztam, kvztam, étteremben ültem.
Felfoghatatlan mennyiségű segítség kellett, lépcsők, kilométerek, autók, rengeteg új és régi barát.
És, hogy igazán megcsavarjam mire végeztem megnyitottam első termem Pécsett...
Szóval ma felmentem átvenni, ami két perc volt, egy igazi indián nyári melegben. Utána persze MOM, Vapiano, emlékek élmények. Vásároltunk ezt meg azt én két év után végre merőkanalat (hol lehet az előző? :) ), és rendes sörnyitót.
Folytattam egy értelmetlennek tűnő tárgyalást, hogy egy olyan vonattal jöjjek haza, ami tele taknyos, síró hangos roma gyerekekkel. Megnéztem a naplementét, mai sokadik segítséggel bejutottam a lakásba.
"Természetesen" kiesett a kezemből, így a földön kellett lefotózni, és hogy nézzem a teniszt már át is gurultam rajta. De szerintem ez illik hozzám.
Majd egy üzenet, ami boldoggá tett. És jövőre várhatóan Testnevelési Egyetem MSC. Én ÉLNI AKAROK!