Fél évig nem lábra állni...

Ez jó alap volt beszélgetni, kicsit szidtuk a mávot, volt időjárás minden. Mi történt velem, blabla. És az ő motor balesete, összetört a lábfeje (nagyon), de vannak gyógytornászok (hál Isten) így tud rendesen járni. A fél év drámánál menekülni akartam...

És utána mégis érdekes volt, nem mer motorozni fél, hogy újra megtörténik, és az a célja, hogy újra menjen. Mert akkor tökös az ember, ha megtudja csinálni...

És ekkor elhangzott a kérdés, és pörgött az agyam de nem jött válasz...

Szaladgáltak női nevek, vállalkozás x.-edik megmentése, fesztiválok, de ezek nem célok, a pénzes köteg sem, az első vágy a többi feladat, nem cél.

Leszálltam, mentem a dolgomra, és agyaltam, mindig azt mondtam az vitt előre, hogy van célom, és most nem válaszoltam. Végül és nem tudom még a választ, hogy azért mert túl egyértelmű, vagy mert csak iderángatom a kommentátor suli maradt.

De ha cél, akkor azon kell lennie a fókusznak, a kételyeim emondtam ebédnél, holnaptól legyenek a pozitívumok!

Mondjuk egy Meseterápiát bakancslistára tettem még :)