Reset

"Mi ez a part amin fekszem, nem mozdul meg a testem"

Vannak az életben újrakezdések, csőd, válás, átéltem mindent már, de ez más, ez a legnagyobb nulla. Hála istennek először fel sem fogtam, én úgy döntöttem, tölgyfafejű apámmal karöltve, hogy én leszek az 1000-ből az 1, aki feláll, és ebbe majdnem belehaltam...

És aztán mégis felálltam, még ha nem is úgy :) Rengeteget segítettetek,és segítetetek most is. És igen a majdnem nagykorú másik oldala, a FIAM. Az, hogy itt vagyok a barátaimon kívül neki és Hajninak köszönhető.

Aranyos dolog, hogy épp itt lakik nálam, szép párhuzam. Épp alszik, ilyenkor gyerek, majd felébred és majdnem felnőtt lesz. De mindenekelőtt, egy nagyon érzelmes empatikus srác. Őrá is igaz, ha van sors, neki kurva korán elkezdődött...

Mindig jön ez a rohadt évforduló, olyan mint Frodó sebe a széltetőn sosem gyógyul be. Év közben nem nagyon kattogok, miérteken és hogyanokon. Mikor jön a július elkezd nyomasztani, és minden nap egyre szarabb...

Majd megérkezünk július 12-13 napjához, jönnek a Facebook emlékeztetők, kommentek, szerelmek, segítségek.

És valahogy mindig ugyan az a konklúzió. Nagy Viktor azt mondta, akkor van vége, ha már nincs VÁGY. Nos nekem van rengeteg dologra, kapcsolatra, szerelemre, munkára, élményre. Látni és segíteni a fiamnak felnőni.

Szóval így MARADOK! :-)