Az illúzió vége

Mint annyi ember a korosztályomból én is a nagy maffiafilmek bűvöletében szocializálódtam. Keresztapa trilógia, Bronxi mese, Nagymenők, Casino, Sebhelyes arcú, a sor végtelen, nem véletlen, hogy a két kedvenc színészem de Niro és Pacino. Nehéz ezeket a filmeket két szóban összefoglalni, de valamennyi romantikus pozitív kicsengése volt a bűnözőknek.

Na ezzel számolnak le véglegesen ezek a modern sorozatok a véleményem szerint. Gyakorlatilag nem tudok olyan szereplőt, akinek a helyében egy másodpercig is szívesen lennék, lettem volna.

Valahol olvastam, hogy a nápolyi maffia keresztapái élnek és uralkodnak a legrövidebb ideig. A Savastano család, Ciro de Marzio élete és kapcsolataik tökéletese nyomort és sivárságot,  ami jóval közelebb lehet, mint a Corleone család élete. Teljesen függetlenül, hogy hol állsz a ranglétrán nyomornegyednek kinéző paneldzsungelben élsz, vagy bunkerben vegetálsz, míg le nem lőnek, mert lelőnek ez biztos.

A Narcos kolumbiai és mexikói változata ugye úgy ahogy igaz történet, Escobar, El Chapo és a többiek valóságos személyek, és követhetjük a "tündöklésüket" és bukásukat. Egészen döbbenetes az előállított drog mennyisége, és a pénz, amit megmozgat.

A kábítószerben résztvevők rabszolgái a gépezetnek, feláldozhatók, pótolhatóak, és kilépés nincs. És a romantikus hősök illúziója sincs többet.