Lecsó fesztivál
Tegnap - ha egy októberi 500 fős koncertet nem számolunk - több, mint egy év után voltam koncerten. És úgy esett, hogy ez Pál Utcai Fiúk volt, akik kb 30 éve a kedvenc magyar bandám, így eléggé elfogult poszt lesz.
Vannak zenekarok, akik kb CD minőségben patika előadást tolnak - ami szintén lehet jó - na ők nem Lecsó óriási arc és minden rezdülése mutatja, hogy imád színpadon állni.
Csak úgy csinál
Károlyi Laci mondta zenészként milyen lehetett megélni, hogy az ami a munkád 20-30 éve az nem történik és ráadásul a közönségből és minden másból jövő feltöltődés is elmarad.
Ennek tükrében nem meglepő, hogy egyrészt erről beszélt Lecsó az elején, másrészt kurva jó volt látni, hogy ő a mikrofonnál és a többiek is mennyire jól érzik magukat a színpadon.
Magam részéről nyár indítónak kitűnő volt és próbálom elfogadni, hogy lassan tényleg visszarázódunk a valóságba. Ellenétben a Budapest Park szlogenjével nem kívül hagyjuk a valóságot, hanem elfogadjuk, hogy újra ez a valóság, vagy legalábbis úgy tűnik.
A dalok meg természetes kurva jók, és azt kell mondjam, hogy egy dal kivételével mindent megkaptam, amire vágytam. A ráadásban volt a CSAK ÚGY CSINÁL, és körülbelül az első versszak után hangzott el tőle, hogy "baszki mennyire imádom ezt a számot"
Igen én is imádom hallgatni!