Rómát látni...

Mindig jókedvet hoz, mikor valakitől hallom, írja, hogy olvassa a blogom, akár mert inspirálja, vagy jókedvűvé teszi. Ne adj Isten, vagy adj innen a leírásom alapján választ filmet.

Nem is tudom A Nagy Szépségről mit lehetne írni...

Csodaszép, kaotikus és nyilván elgondolkodtató, az én mai napomhoz feltétlen. Lacival Vad Fruttik dalokkal tépkedtük a sebeinket, ő Frantic-el mozogni ment, én zuhogó eső kísérettel néztem filmet.

Az első gondolatom az volt nem halok meg, míg nem látom Rómát, utána meg csak néztem. Nem egy popcorn mozi :)

A szent, ahogy lelóbálja a papucsát nekem top jelenet, és a képhez tartozó bizonytalan kérdés:

"Lefeküdtünk mi egymással valaha?"

A kislány festését még nem hevertem ki...

Csoda jó nézzétek! A második gondolatom, hogy iszom egy pohár bort. Meg is teszem, meg egy kávé, is.