Ha menni akarok

Sosem felejtem el mikor először pesti lakosként kibumliztunk a Vadkacsa utcába, sokkolt! Végül Érden végeztem a felsőt és a gimit, máig meghatározó kapcsolataim innen vannak mégsem volt soha az otthonom. Két dolgot határoztam el, ha lesz gyerekem nem fogunk költözni és nem lesz bejárós! 

Nagyjából sikerült, de én nem tudtam nem tovább vinni a költözésmániát! 21-22 évesen Pécsre költöztem majd 2 év múlva irány Szeged. Mindkét városban irigyeltém lokálpatrióta barátaimat, hisz nekem a romantikus, mai napig fennálló Tapolcához kötődésemen kívül semmim sem volt. Ahogy öregszem néha elgondolkodom mi lett volna ha Pécsett maradunk, vagy ha Szegeden nem töröm ki a nyakam... 

Kitörtem 

Jött másfél év kórház és 4 év Szentes és egy újabb maradni érzés és esetleg kistestvér, vagy menni ahova a szívem, szívünk húz. 

Mentünk, Pecs, itt lett iskolás a fiam a terv összejött egy városban, séta távolságban végzi az iskoláit. Felfoghatatlan ez a 10 év, rögbi, TF, vállalkozások, Crossfit és az örökös menni és változást keresni vágy... 

"Voltam harcos, voltam állat 

Voltam férfi szerettem párat..." 

És végül 17, újabb költözés ezúttal Agárd, majd Gárdony és valami azt súgja, nem ért ez véget. Gyors fejszámolás után a huszadik ingatlan, ahol ágyam van. 

Ott vagyok otthon, ahol lakom és ha apámékkal kezdtem, fejezzem is be velük. Gyerekként meg kellett tanulnom alkalmazkodni, beilleszkedni minél gyorsabban, és ezt csinálom azóta is, szóval Apu, Anyu, ami nem öl meg az erősít, így köszi! 

Kivéve a medve, a medve az megöl!