Nehéz napjaim, heteim voltak, vannak. Sosem tudom melyikkel kezdődik, a lelkem, a munkám? Egy biztos a végkifejlet, mindig és mindenkor ugyanaz. A testem, seb, sebek, hidegrázás, esetleg egy jó gyomorrontás... Ezt ne akard tudni milyen, ne is képzeld el...

Végül ketten maradtak

Jelen esetben nem Isten és a bor, hanem én és a Mézes Gergő, igen igen Laci most bólogat látom. Mert fizikai segítség mindig van, nem is kellett egyedül maradnom szombat este :)

De ma sem sikertörténet, és ehhez, hogy működjön, nem lehet elbújni, kell a pálinka a sebbe, fertőtlenítsük, és ott az a kurva tükör bele kell nézni...

Nyilván nem én lennék, ha ez nem A verseny közeledtével jönne a kaki a ventilátorba (de szép hasonlat ide :)  ). Muszáj sorrendet állítani, munka- munka, de közben a testem is küldi a jeleket és annyira küldi, hogy nem lehet nem foglalkozni vele.

És mindeközben a munka melletti üresjáratokban, hehe, le kell ülni ezzel a tölgyfa fejű fasszal és egy két kérdést rendbe rakni.

Mert a földre kerülésnél az a lényeg csak, hogy egyel többször álljak fel! Elméletileg ebben, meg válságmenedzsmentben vagyok kurva jó! Meglesz, tudom, és majd jól elolvassátok, ha még itt lesztek. És miért ne lennétek :)

Például ma ettem meleg ételt, elkevertem a tésztával a pestot, és minden a helyén maradt :)