Elfogadni a MÁSságot...
Normál esetben csak egy kritikát kellene írnom az Őrült Nők Ketrecéről, de egyrészt nem vagyok színi kritikus másrészt máshogy alakult az egész nap. Nem lehet nem látni az én helyzetem és a meleg társadalom elfogadása közötti párhuzamot.
Láttam már Alföldi darabját, Pécsett volt feleségemmel, most gondoltam egy csinos lánnyal kikapcsolódva megnézem megint :) Kis extraként az Átriumhoz is kapcsolódik emlékem, egy Critical Mass megbeszélés, egy szerelem, egy vers a falamon
De mire odajutottam sem volt egyszerű...
Az odajutás viszontagságai
Indulásként nem tudtam felszállni a vonatra, mert a kalauz úgy döntött nem veszi fel velem a szemkontaktust. Egyszerűen nem értem a MÁV működését, és nem is fogom. Végtelenül frusztráló ott hoppon maradva állni...
Folytatódott a Mammut WC-ben, gyakorlatilag számomra használhatatlan. Csengővel kell jelezni, hogy bemennék, ehhez segítség kell, nagyon erős az ajtó behúzó motorja, benn nincs vészjelző (ezt nem is értem), az ajtónyitó gomb nekem lehetetlen helyen. Ehhez persze kellett, hogy leejtsem a telefont. Majd fél órán át győzködtem a jobb tricepszem, hogy működjön végül megtette (ugye, hogy van 1-es izomerő? .D ).
Majd lit....
Nem értem miért használnak ép emberek mozgólépcső helyett liftet, azt pedig pláne, hogy lehet leszarom tablettát bevéve rezignáltan nézni, hogy a roki, vagy neadjisten a babakocsi nem fér be. És még be is szólt, hát ki is akadtam..
Itt buzik jönnek át a falon
És akkor a darabról
A jegyvásárlás mizériát nem értem ebben az országban, rendre belefutok - pl holnap vízi EB -, hogy bénán nem tudok online jegyet venni, és az esemény előtt pluszba oda kell menni átvenni a belépőt, mint itt Laurának. Az, hogy nem egymás mellé szóltak.
Ez utóbbit megoldottuk. Szeretem ezt a darabot, Stohl és Hevér kifejezetten jó benne. Bírom az aktualitását, a poénjait. Alföldi sztorija gyakorlatilag egy képmutató társadalomról, és a MÁSSÁG nem elfogadásáról szól. Megfelelően polgár pukkasztó és elgondolkodtató. Az külön extra, hogy az emberek úgy tapsikolnak, hogy rá se jönnek őket kritizálják.
És akkor vissza hozzám és hozzánk...
Sorba álltunk ugye a büfében, és, hogy beérjünk a második felvonásra nyelni kellett a sajttortát a vigyázó szemük előtt. Ez ugye nálam segítséggel megy,, gyorsan a combomról, műanyag kanállal enni Mission Impossible....
Negyed órát csúszott a darab, így a vége előtt ki kellett jönni, felöltözni, elérni az utolsó villamost és vonatot. Na ezzel a lelkükbe gázoltunk, pláne, hogy Laura visszalopózott a sáljáért. Leghátul volt a helyünk megjegyzem.
Kb mutogattak a dolgozók ránk, megjegyzéseket téve. Ha Alföldi azt sérelmezi, hogy a melegeket elutasítja a társadalom, talán érzékenyíthetné a kollégáit, hogy kezeljék a bénákat!