és ba***ál a becsvágyra

Gondolom mindenkinek megvan a Ponyvaregény idézet...

E napfordulótól független megtanultam, semmit és senkit nem szabad tartani büszkeségből, mert az átverés.

Rendeztem ezen a napon versenyt, és csomó más forduló pont van hozzá évek óta. Ma két dolgot dobott a gép:

2012 május óta mától nem vagy semmilyen Cross teremben érdekelt, bizton állíthatom az életem ez a része lezárult nem is leszek. Egyébként 8 éve ezekben a napokban engedtem el életem legnagyobb szerelmét, igen a rögbit...

A másik ez a bor. 3 éve kaptam egy nagyon jó barátomtól. Először megvolt az AKIvel meg akartam inni, majd néztem 1-2 évig az ablakban és vártam VALAKIt, akivel megiszom.

Ma rájöttem a LEGJOBB társaság végig itt volt és van. Kicsit furán néz ki,  mert a tegnapi új borotvával a szakáll igazítás áldozata a bajusz is lett... De itt van ÉN vagyok az.

 Úgyhogy lezártam a Mayant, és kibontottam, nem mellesleg a mai egyéb munkáim megmutatták, hogy bőven van nyitva ajtó.

És azt hiszem az életemben is nyitva, ettől még nem mondom, hogy nem félek, hogy ki nyit be rajta.

Nos, ha idáig elolvastad kedvelsz nagyon, így befejezem egy Müller Péter idézettel, ami nekem munkára szerelemre mindenre igaz:   

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."