Nem hiszek a véletlenekben

Millió ok történés van az életemben, ami azt mutatja van, létezik felsőbb hatalom és tud rólam. A leghangsúlyosabb nyílván a balesetem éjszakája, de azon kívül is jó pár eset. Általában mindig kettős érzésekkel. Hiszen a szombat estén nyavajoghatok miért ütött el ez a nő, és hálálkodhatok, hogy nem kórházból, vagy a túlvilágból blogolok most :)

Elég vegyes Isten és vallásképem van. Valahogy úgy képzelem mindannyiunknak van egy nagyon széles kijelölt ösvénye, ezen a sarokpontok nem megúszhatók, de a köztes történések igenis rajtunk múlnak.

Az én sarokpontjam a szüleim és az ő függőségeik, a rögbi, az (ex)feleségem, Szabi és a baleset, és az ezekkel összefüggő kb 30 éve tartó önmagam keresése.

Időnként elmegy a fókusz munkában, párkapcsolatban, pénzben, külön külön, vagy együtt. És ilyenkor van egy orromra koppintás, szedd össze magad roki, légy önmagad (ha már nem lehetsz Batman :) ) és dönts.

A nehéz, hogy sosem kapok full itináert, hogy miről kellene dönteni, csak tudom, hogy lépni kell (de szép fogalom ez..). Úgyhogy két napja erősen quovadis hangulatot hozott ez a koccanás.

És ugye minden rosszban van valami jó, a régi kerekem használom, ami Lacival talán az egyik legkedvesebb munkám "gyümölcse", egy utat leltem is rá kell állnom (már megint...) az evezésre rendesen!