Budai blog először
Valamikor írtam a 4 évvel ezelőtti döntésem óta egy valami biztos, az élményeim megélése legyen az pozitív, vagy negatív, de sokkal intenzívebb. Hát azt hiszem ez a 3 napja az életemnek mióta itt írtam, pontosan megmutatták milyen is ez.
Elköltözni innen oda sosem egyszerű független attól, hogy nincs kétajtós ruhásszekrényem, de az én esetemben ez azért terhelt azzal, hogy a kávéfőzésem és a "fantasztikus" tanácsaimon kívül, annyira vagyok hasznos mint egy fikusz...
A Mammut lábánál
Imádom a kerekesszék miatt kétértelmű kifejezéseket, maradjunk egy ilyennél, gördülékeny pár napon vagyok túl :)
Újra és századjára nem lehetek elég hálás a barátaimnak, konkrétan nem értem, hogy kelt fel Pali ilyen korán Szegeden, hogy bírta Gyula másnaposan, Hazi kocsijába, hogy fért ennyi minden, és itt a házban, hogy bírták a kajálás alatti csendes történetmesélésünket...
De a káoszból hirtelen kibaszott jó lakás lett, feljött a fiam először, a lakásba, benyit a kisszobába:
"ez lesz az én szobám apa?"
Csak, hogy tudjak miért meghatódni megint...
Ennek megfelelően pokoli volt, hogy ma elment pedig 4 éve hazamegy a hétvégi apa-fiú találkozóból. Sosem fogom megszokni.
De utána megint csak megvannak azok az üzenetek, hívások barátoktól, vagy épp csak most megismertektől, amitől tudom nem csak túlélni fogok, hanem jó ahol vagyok!