Bolondok napja, éve...
Tegnap este egy kedves ismerősömmel chaten beszéltük mennyire nyomorult ez a helyzet már egy éve és, hog mennyire nem látjuk a végét.
Írni is nehezebb, hisz panaszkodni minek panaszkodjak mindenkinek megvan a maga baja, viszont más sok minden nem történik. Majd ezután felkeltem reggel és a Facebook emlékeztetők hadával próbálta felhívni a figyelmem milyen is volt az élet...
Neked mi bajod lehet?
Egyszer rég hangzott el egy gyógytornász szájából ez a kérdés, úgy folytatva, hogy úgyis otthon ülsz egész nap :) Hát ez hangsúlyosan igaz, én idén, ha a gyors Mammut vásárlásokat nem számolom (amiből volt vagy 3...) idén egyszer hagytam el a lakást!
De vissza ahhoz, hogy mik történtek ezen a napon. 4 éve költöztem el hivatalosan Pécsről, akkor még az átmeneti otthonba. Megvan a diszkrét bája és talán nem véletlen, hogy új életkezdésem pont bolondok napjával datálódik... :)
Viszont, ha átgondolom ezt a 3+1 évet talán pont azért élem meg nehezebben ezt a vírussal elbaszott egy évet, mert az előző 3-ban végre aktív voltam.
Nekem van most munkám megélhetésem bár a fizikai verseny szervezés nagyon hiányzik, de gyakorlatilag az összes kikapcsolódásom (koncert, fesztivál, sport) olyan, ami közel sem látszik mikor tér vissza az életünkbe.
Én éveket éltem le a baleset után úgy, hogy alig mozdultam ki a lakásból, ha igen kb piros betűs ünnep volt, de felnőttem, kiküzdöttem és kialakítottam, hogy megtehessem. És most nem élhetek így...
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a csapolt sör íze, de leginkább a hozzá tartozó szabadság érzés hiányzik, de nagyon...