Belső tenger
Féltem tőle és vágytam rá. Egy film, amiben a tetraplég főszereplő úgy veszti el az eszméletét, ahogy én 17 éve. És meg akar halni, majd szeret és szeretik.
Láttam erről már egy filmet, egy amerikai maszlagot úgy 3 éve, ott akkor, akivel és ahogy néztem megérintet, ez elsöpört, itthon egyedül...
A depresszió után kezdődik
Nem akarok spoilerezni, minden szereplő nagyon erős, talán a cigarettázó jelenet volt nekem a legjobb...
És nyilván megtaláltam a párhuzamaim. Még friss sérült voltam, amikor még TUDTAM, hogy én fel fogok állni. Mert Mézes Gergő feláll basszameg. Az orromat nem tudtam megtörölni, enni se.
Benn feküdt a szobába egy régi roki, tiszta szívemből utáltam, azt kérdezte voltál már depressziós Gergő?
- Én dehogy voltam, Mézes vagyok!
- Pedig leszel és ha kijössz belőle, akkor lehet életed.
Kiröhögtem, megműtöttek, haldokoltam, depressziós lettem, altató és nyugtató függő. Összeraktak és elkezdtem élni, gyorsan sok hibával.
És a 30. szülinapomon már emlékszem nem bántam, hogy élek, 4 évvel a baleset után.
Mélypontok, munka, lélek mindig van. Nekem ilyenkor ez kell, ha Neked is nézd meg!
De mély a víz....