Ahol megáll az idő
Nem gyakran vagyok kórházban, a Rehabos kirándulásokat nem számítom kb 10 éve.
Mindig megdöbbentő mennyire megvisel, ahogy a benntöltött percek nőnek ez a nyomorúságos mocsár.
Rossz kedvű a beteg, nyűgös az ápoló, sértett az orvos.
És erre csak rápakol a Covid.
Fura vagyok a helyzetnek
Covid egy feszültség van nincs a legapróbb tüneted maximális pánik. Pénteken be kellett feküdni a vírus miatt, annak rendje módja szerint én vasárnap este már beteg vagyok a hülye hozzáállásról miért akkor csinálom ezt, miért így. Ahogy Era barátnőm megfogalmazta - Köszi a tegnapi életmentő telefont - az önellátót játszó roki rendszer idegen, ez vagyok 18 éve, hiba a mátrixban.
Hétfőn teszteltek, kedden műtöttek, vagy én nem figyeltem, vagy ők nem tájékoztattak. A lényeg mivel tablettát többet nem szedhetnek, be kellett ültetni egy pumpát. Ez a jégkorong korong méretű cucc a következő hat hetem nagyon korlátozza, jobb lesz, máris jobb.
A szerdai nap maga. Volt a pokol ez még nem, régi kérte a jussát, mint egy francos filmjelenet, ahol összekuporodva, kínlódok várom a következő percet. Jönnek démonok, félek nem hat, félek elkapom ezt a szart, és a legnagyobb félelem nem jobban, hanem rosszabbul leszek a végén.
Majd szerda este megérkeznek az "új lábaim" olyanok mint rég csak mégsem összeszokunk. Ma kiülhettem megittam az első presszót 1 ht után, mondták holnap viszlát. Nehéz időszak jön már megint, ez kezelhető, ennek szól a Szenilla videó :)