50? éves a magyar rögbi!
Sosem tudtam érzelemmentesen írni a rögbiról, ez ma sincs másképp. Ha az 50 év releváns, akkor én több, mint a felének részese vagyok, 27 éve augusztus 1-én mentem első ezésemre Százhalombattára.
Azt gondolom, hogy a játékoskarrierem és későbbi edzői sportvezetői pályafutásom kisebb nyomott hagyott a ,magyar rögbiben, mint a rögbi hagyott bennem...
Tartozni valahová
Elég szilárd meggyőződésem, hogy ha 16 évesen nem talál rám ez a sport, akkor lehet meg sem érem a felnőttkort.Irányt mutatott nekem és olyan barátságaim születtek, amik átíveltek ezen a 27 éven, nagyon sokat köszönhetek ennek a sportnak!
Emlékszem mikor kitörtem a nyakam azután egy Pécsi Indiánok pesti vendégjátéknál merészkedtem emberek közé először, majd egy bajnoki döntő Kecskeméten a battai csapattal talán 2005 nem tudom.
Pécsre visszamenve az, hogy székben edző lehettem szintén formált rajtam és egy darabig hittem, hogy mikor 2012-ben abbahagytam lesz visszaút.
Általában exérdi, battai játékosok karolnak fel mikor meglátnak, de ma például az "ősi ellenség" Elefántok játékosaival ittam az első söröket :)
Boldognak kéne lenni, hiszen otthona lett a magyar rögbinek a stadion gyönyörű és nem utolsó sorban a válogatott rég látott remek teljesítményt nyújtva győzött!
Mégis saját sportomon látni a teljes honi finanszírozás problémait nem egyszerű. A csillogó felszín alatt, kevés játékos, átgondolatlan működés és olyan rögbi van, ami nem tűnik jobbnak és szervezettebbnek annál, amiben én játszottam..
Szeretem a rögbit és nem ma fogom szidni mégis a jövőkép nem rózsaszín nekem, nem annyira mint az ajándék pohár :)
De rögbi hej!