Kilométerek

Azt hiszem a kulcs az, hogy mindig mennyi minden történik. Szinte már a rögbi edzőségem és a pécsi életem is ködbe vész, mit mondjak hát a baleset előtti időszakról?

25 múltam, vállalkozás, család, enyém volt a világ. Érdekes azóta ilyet éreztem már, és szintén pofára esés lett a vége... :)

18 éve ülök székben, azt hittem 1 évet nem bírok ki, erre lassan ahhoz az évfordulóhoz közelítek, hogy székben annyi ideje legyek, mint előtte éltem nélküle.

Nagykorú lett a fiam, elváltam, túl vagyok szerelmen és csalódáson is. Építettem semmiből vállalkozást, zártam be és kezdtem újat. Ennél az évfordulónál és egyébként is nem tud nem eszembe jutni apám.

Kurva nehéz kereszt az Ő öröksége, Ő más okok miatt, de szintén rengetegszer kezdte újra. A baleset után nem maradtam volna életben nélküle, 7 éve ment el, a mai napig hiányzik.

Egy ismerősöm azt mondta nem ismer embert, akiben annyi kilométer lenne, mint bennem. Én egyet tudok, Mézes Tibornak hívják.

Az idei év már végképp arról szólt volna, hogy nem múltat egyengetek, hanem jövőt építek, erre újabb csavar jött COVID formájában. Félve írom a mostani hírek miatt, de lehet ezt is átvészelem lassan.

Mint minden évben idén sem hagyhatom ki azt a rengeteg barátot, ismerőst, munkakapcsolatot, akik átvisznek az életem nehéz helyzetein. Vagy azért mert szeretnek, vagy azért mert látják bennem azt a "többletet", amivel állítólag rendelkezem.

Azt hiszem a 30. szülinapomon 4 évvel a baleset után mondtam azt először, hogy nem tudok már rá úgy gondolni, hogy bár ne lett volna, mert annyi jó dolog történt azóta.

Mit mondjak most? A tetoválások és az ősz hajszálakkal együtt az élmények is gyűltek. Ha ez a sorsom ebből hozom ki a legtöbbet!